Hasznos



 


Műlép beolvasztásról

(drótháló beolvasztása)



Sarkantyúkerék:

Egyik legelterjedtebb módszer, a sarkantyúkerékkel való hálózás. Válasszunk a drót vastagságának megfelelő sarkantyúkereket. Nem mindegy, hogy a keréken lévő horonyban hol helyezkedik el a drót. Ha nagyon bele süllyed a drót, a fogak átlyukaszthatják a műlépet. Ha nem illeszkedik bele, nem sajtol viaszt a drót köré. 0,4-0,45 mm átmérőjű horganyzott drótot használok.
Előmelegített vagy elektromosan fűtött kerékkel dolgozunk. Így szebben beolvad a drót. Vigyázni kell a túlmelegedésre, érintéskor megolvad a műlép és ráragad a deszkára. Ezt a deszka vizesével ellensúlyozhatjuk.
Fontos a levegő hőmérséklete minimum 25 cel. Műlép is szoba hőmérsékletű legyen. Így a keresztszálas drótozásnál a műlépet be bírjuk fűzni a két drót közé, törés nélkül. A műlép hőmérséklete akkor megfelelő, ha a sarkantyúkerék alatt nem roppan, nem törik. A túl meleg műlép hullámos marad, nem lesz egyenletes a felülete. Amikor végeztem a beolvasztásával, a műlép szélénél, a drótoknál egy-egy csepp viaszt szoktam tenni. Szállításkor nem bukik ki a műlép, stabilan tartja. A viaszt a megrepedt, sérült műlépből szoktam olvasztani.

Elektromos beolvasztás:

Ettől a módszertől sokan idegenkednek. Pedig sokkal szebb munkát lehet vele készíteni. Szerintem részben azért nem terjedt el, mert nem kapható minden igényt kielégítő készülék. A szálankénti beolvasztáshoz más teljesítményű trafó kell, mint az egyben beolvasztáshoz.
A szálankénti beolvasztásnál Hunor és Nb. méretnél kb. 6-8 volt feszültség kell. Egyben beolvasztáshoz 18-24 volt. Az áram felvétele kb. 5-7 A. Több órás, napos munkához 10-15 ampert teljesítő trafó már megfelelő, nem melegszik túl, nem megy tönkre. Természetesen a nagyobb teljesítményű trafónál kisebb feszültség kell.
Ha nincs a meglévő trafón ilyen kivezetés, például csak 12 volt, akkor egy nagyteljesítményű ellenállással csökkenthetjük az áram erőséget. Ugyan így használható 12 V. akkumulátor beolvasztásra, igaz csak szálanként. Az ellenállás kb. 2Ω 50 W (huzal ellenállás). Ezek a huzalok már kerámia betétre vannak rátekerve, többségüket kettő szorítóbilinccsel, bárhol meg lehet csapolni. Ezek használat közben melegszenek, vigyázni kell ne érjünk hozzá.
Ha 24 volt körüli kimenetű trafó van ott megcsapolással, kereshetünk megfelelő áramerősséget. Ha nem akarjuk a trafót megbontani lehetőség van egy (fényerőszabályzós) villanykapcsolóval szabályozni az áramerősséget.
Ezzel a módszerrel nullától a trafó max áramerőségéig tudunk szabályozni. Teljesítményük 400-500 watt, egy nagyobb trafót is elbírnak. Érdemes forgógombos típust választani, mert be tudjuk jelölni rajta a megfelelő feszültséget. A trafó kimeneti oldalán egy 3-5 wattos izzót tegyünk. Így (látjuk) az áramerősséget, és minimális terhelése van a trafónak, nem esik vissza a feszültség. Diódák nem kellenek, ha csak erre a célra akarjuk használni. Váltóárammal is dolgozik, kevesebb a hiba lehetőség.
A keretdrót érintők egyikére egy nyomógombot vagy egy mikrokapcsolót érdemes készíteni. Így ha tovább kell tartani a drótot, meg tudjuk szakítani az áramot.
A módszere teljesen eltér a hagyományos sarkantyúkerékétől. Drótozást csak függőlegesen készítjük. A keresztszál zárlatot okozhatna még a szálankénti beolvasztásnál is. Hunor 6, Nb. 7-8 szálat. Nem kell a helyiséget túlságosan felfűteni. Fontos a hullámosítás, itt nincs keresztszál, ami megtartja a műlépet.
Hullámosításnál fontos a hullám „szélessége”. Túl nagyok a hullámok, pergetéskor megszakadhat a lép, mert nem tartja a meg. Ugyanis nem tart, hanem rúgóként működik. Ha kicsi nem fog rendesen beleolvadni a műlépbe a drót, néhol átolvad máshol felül, marad. Kereskedelembe kapható megfelelő típusú hullámosító. A kellően hullámosított drót, melegítéskor nem emelkedik fel a mülépről, egyenletesen melegszik végig.

Beolvasztás szálanként:

A szálankénti beolvasztásnál a műlépet rátesszük a támasztó deszkára és rá a bedrótozott keretet. A műlépet előtte úgy helyezzük fel, hogy a keretléc aljával és egyik oldalával érintkezzen.
Az érintkezőkkel megérintjük a drótot a keretléc belső oldalán. Így ha kisé távolabb van, oda bírjuk nyomni a műléphez. Pár másadpercre megnyomjuk a kapcsolót.
Mikor még nem folyósan olvad meg a viasz, elkezd belesüllyedni a drót, lekapcsoljuk az áramot. Lehűléskor a drót belesüllyed a műlépbe. Az érintkezőket még rajta tarjuk. Ha nem megfelelően süllyedt bele ismét bekapcsoljuk a kapcsolót.
Pár keret után belejövünk meddig kell a kapcsolót nyomva tartani. Netán átolvadt a műlépen, megfordítjuk a keretet, és újból megmelegítjük a drótot. Sokszor nem kísérletezhetünk, mert szétolvad a műlép. Ezt szálanként ismételjük.

Egyben való beolvasztás:

Lehet ugyan úgy, mint a szálanként csak a drótháló két végéhez érintjük. Pár másadpercel hosszabb ideig történik a melegítés.
Ha szebben akarjuk beolvasztani, támasztó deszka nélkül is dolgozhatunk. A keretet letesszük az asztalra, és a műlépet ráhelyezzük a drótokra felülről. Megfelelő helyre igazítjuk a műlépet.
A műlép ne legyen hideg, hogy rá simuljon a drótokra. Érintőkkel megérintjük a drótháló két végét, és áramot rá kapcsoljuk. Mikor már látjuk a drótot, hogy kezd átolvadni, lekapcsoljuk az áramot. Itt is pár kísérlet után rájövünk meddig kell áram alatt tartani. Ezzel a módszerrel gyorsabb, műlép súlya miatt egyenletesebben süllyed a drótra.
Mindkét módszernél egy kisebb teljesítményű asztali ventilátort használhatunk. Hamarabb lehűl a viasz, gyorsabban dolgozhatunk.

Kép

Műlép beolvasztás előtt

Kép

Műlép beolvasztás után




Web: Misi